2011 január 9. | Szerző: fire-tears |
Csak semmit sem erőltetni!!! Úgy látszik nálam ez a kulcs-mondat… ez pedig azért is érdekes, mert magam is az “erőltetős” fajtából való vagyok. Régebben tűzön-vízen át tudtam törtetni a “biztos pontért”. Most rájöttem: ha mindenáron ismerni akarnám a jövőképet, akkor talán azt is be kellene látnom, hogy nincsen! …és ha szembesülnék a “nincsen-nel”, akkor onnantól már nem is lenne értelme álmodni tovább. Nyert a pillanat!!! …és annak minden csodája, aminek élvezetét nem hagyom elrontani a jövő bizonytalanságával.
Talán “Ő” is belátja, hagy nem tehet mást… hiszen ragaszkodik annyira hozzám, hogy hamis ígéretek helyett legalább a pillanatot értékelni tudja. …és bár az ő részéről ez jelentős visszalépésnek számít, de ha nem akar elveszíteni, nem tehet mást. Nemsokára találkozunk… nem lesz könnyű nap! Hiszen bármennyire is nem kellemes, de ki kell végre mondani élő szóban is, hogy egyenlőre semmi másba nem kapaszkodhatunk, csak a pillanatot átölelő karokba. Remélem megérti….
Éppen most fejeztem be reggeli, üdítő chat-emet barátosnémmal… neki is fáradt a lelke! Nemrégiben vált el – és bár van egy kapcsolata, de az úr nem óhajt még komolyabb kötöttségeket. …és én “okos” tanácsokat adok… hogy hagyja a férfiembert szabadon szárnyalni… hogy ne próbálja rákényszeríteni a saját szabályait… hogy hagyja őt magától jelentkezni. Hogy én mitől lettem ilyen kib***ott okos?! …és ha valóban az vagyok, akkor miért intézem a saját életemet ilyen idétlenül???!
Hogy mennyire is?! Még nincs egy éve, hogy ezt a verset írtam… úgy tűnt, hogy valamiről lemondtam éppen. A “tavaszt” követeltem és néhány hónap elteltével megkaptam!!! Mit tavasz?! Nyári kánikula… napégés!! Remény tehát mindig van…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: