2011 január 9. | Szerző: fire-tears |

 Könnyek hullanak a szememből a röhögéstől… ezt nem gondoltam volna!!! Megint érkezett egy hozzászólás a magát X.Y.-nak nevező illetőtől. Először virgonc gondolat született a fejemben, amit láttam eltorzult ábrázatát, ahogy gondosan megfogalmazott mondanivalóját publikálni próbálta… és a riadalmat, amikor észrevette, hogy letiltottam az egyenes kommentet. Később azonban engem is elkapott az indulat… hiszen megadtam a mail-címemet (ha már mindenáron az a rögeszméje, hogy én vagyok az, akire neki haragudnia kell…) akkor miért csak itt vádaskodik?!

Bemásolom:

2011-01-09 14:16:24     
xy:
a véleményemet elmondtam, a személyed nálam meg zéro.
Tedd össze a két kezed, hogy személyesen mostanság nem találkoztunk. Ennyit még hozzátennék.

 X.Y.!!!

Sürgős és erőteljes orvosi kezelést javaslok Neked!!!!  Hogy a bánatba nem tudod felfogni, hogy NEM ÉN VAGYOK A TE ELLENFELED!!! Fogalmam sincs, hogy ki vagy, mint ahogy Te sem ismerhetsz engem… Itt a Cafeblog-on több mint három éve nem jelent meg egyetlen betűm sem és soha, semmilyen fórumon nem írtam semmit!!!

A kapcsolatom amiről írni kezdtem pár hónapja tart csak és nem évek óta, ahogy te férjedéről állítod. …és bár elképzelhető, hogy van bennük hasonlóság, DE NEM UGYANARRÓL beszélünk. Bár szóhasználatod alapján még meg merem kockáztatni, hogy nem vagy akkora barom, mint amilyennek látszol, de a mondanivalód alapján viszont komoly pszichiátriai problémákat vélek felfedezni jelen állapotodban. 

Értsd már meg Te szerencsétlen, hogy bakot lőttél!!!  Talán máshol kellene keresned a rémképedet… de az sem kizárt, hogy ha belenézel a tükörbe meg is fogod lelni azonnal, hiszen nem tartom kizártnak, hogy a bánatodat saját magad okozod önmagadnak. Egy ilyen stílusban kommunikáló embert még meghallgatni is nehéz, nemhogy együtt élni vele, talán gondolkozz el ezen is. Természetesen a Te személyed is zéro számomra, bár ebben az esetben ez enyhe besorolás. Legyen inkább mínusz akárhány… hiszen ismeretlenül zaklatsz és ráadásul olyan ordenáré stílusban, amit még semlegesként sem tűrnék el, de így, hogy éppen a lelkemen szerettem volna könnyíteni itt, így még inkább nem. 

Hogy találkozni veled???? De kivel, az Ég szerelmére??? Vagy Neked talán szokásod úgy az utcán, szórakozásból ismeretlen embereket a falhoz kenni?! Mert ha igen, akkor rajtad már az orvos sem segíthet. ….és meg közben jót röhögök rajtad, mert ekkora ökröt még soha életemben nem láttam. Mivel azonban a blogozás ilyen stílusban teljesen értelmét vesztette (és Veled ellentétben nincs is szükségem erre) így kedveszegetten távozom innen, de sokat tanultam belőle: Isten állatkertje hatalmas… és úgy látszik mostanság elfelejti bezárni éjjel az állatkert ajtaját.

Hogy azért legyen befejezése annak, amit el sem kezdtem: szerdán találkozom a Kedvesemmel és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Egyszerűen szeretjük egymást…. és ehhez nem kellenek blogok és elmebetegek sem:))